Bontogattuk a szárnyainkat

Tréningre járni első hallásra nem feltétlenül tűnik izgalmas programnak. Kommunikációs tréningre menni már egy fokkal érdekesebb, hiszen ki ne szeretne úgy kommunikálni, hogy azzal lenyűgözze, vagy meggyőzze a másik felet. Párkapcsolati kommunikációs tréningen részt venni pedig igazán jó dolog, kapcsolati státusztól függetlenül. Én nagyjából ilyen gondolatokkal vágtam neki a másfél napos Kirepülés a fészekből elnevezésű tréningnek. Érdekelt az is, hogyan lehet összefoglalni mi mindenre kell odafigyelni miközben a másikkal beszélünk, de kíváncsi voltam arra is, hogy mások milyen hozzáállással vesznek részt rajta.

Elsőre azt gondoltam, ez ilyen „csajos dolog” lesz, talán 1-2 lánynak sikerül elcibálnia a párját, aki majd csendben végig rajzolgatja a tréninget, miközben a kedvese kivesézi magában a kapcsolatukat. Óriásit tévedtem. Párok, és párkapcsolatban élő fiatalok jelentek meg, figyeltek oda, és vettek részt aktívan a hétvégi programon. A hangulat már az első napon „beállt”, talán hasonló hasonlót vonz alapon, a nagyjából azonos korosztályból érkező, és – mivel itt vannak – hasonló érdeklődéssel rendelkező résztvevőkből gyorsan és egyszerűen váltunk egy csoporttá. Az előadók kedvessége és a résztvevők nyitottsága a téma és egymás iránt egy igazán közvetlen, laza és végtelenül jó hangulatú két napot eredményezett.

Nehéz egy cikkben összefoglalni, hogy mi történt, mert olyan hétköznapi szituációk is szóba kerültek, amikről talán sokszor fel sem tűnik, hogy minimális odafigyeléssel csinálhatnánk őket másképp, jobban is. Szerepjátékként előadva az „idén sem nyaralunk”, vagy a „miért meccset nézel, ha beszélek hozzád” nagyon vicces, de ha jobban belegondolunk, amikor otthon, élesben megy, rettentően bosszantó. És persze a tányér- vagy ajtócsapkodásig fajuló kiabálások táptalaja. Pedig nem kellene, hogy egy vitából veszekedés legyen vagy, hogy azt érezzük, „ha meccset néz, nem is szeret”, és igazán kár a nyaralás tervezésétől az „úgy beszélsz, mint anyád” mondatokig eljutni.

Első nap megtudtuk, hogy mi a különbség az én- és a te üzenet között, vagyis hogyan kérjünk valamit úgy, hogy azzal ne dózeroljuk le a másikat, inkább értessük meg vele, hogy nekünk ez fontos. Megtanultunk támadás helyett tényeket közölni, hibáztatás és számonkérés nélkül, esélyt adva ezzel egy vesztes mentes kommunikációnak. Megtudtuk azt is, nem biztos, hogy más bolygóról jönnek a férfiak, mint a nők, de míg a férfiak dobozokban, a nők vezeték gombolyagban gondolkoznak. Az értő figyelem pedig fejleszthető képesség, és fontos kulcsa egy kapcsolatnak. Lényeges, hogy ne csak halljuk amit mondanak nekünk, de meg is értsük, mert a szavaknak nem csak jelentése de tartalma is van.

Párkapcsolat ide vagy oda, valljuk be, sokszor nehéz az emberekkel kommunikálni. Nehezen értetjük meg magunkat, vagy csak nem értjük, mások mit nem értenek, pedig olyan egyértelmű. Könnyebb letudni egy helyzetet a „jó hagyjuk”, vagy a „mindegy” varázsszavak segítségével, amik megoldást nem, de sorompót állítanak a két fél közé; hiszen nem derült ki, hogy nem az a probléma, hogy meccset nézel, hanem hogy nem figyelsz. Pedig lehet, hogy figyelne, csak épp meccset néz. Ilyen, és még számos, ehhez hasonló helyzetet fel lehetne hozni a mindennapjainkból, családon belül, baráti társaságban, munkahelyen, vagy épp a párkapcsolatban. És persze, mindenki állt már mindkét oldalon.

Ami az értő figyelmet illeti, meg kellene próbálnunk néha a másik helyzetébe képzelni magunkat vagy sok esetben csak elfogadni azt, hogy bizonyos helyzetekben más máshogy reagál, mert másként gondolkodik, más típusú ingerek értik, esetleg más esik neki jól, mint nekünk.
Konfliktus helyzetekben pedig könnyű észrevétlenül belecsúszni a játszmákba, amik véget nem érő, egyre több sebet ejtő állapotok. Ahonnan valaki vagy akár mindkét fél csak vesztesen jöhet ki: hibáztass valakit valamiért, kövesd el ugyanazt a hibát, gyúrd össze az egészet, és vágd a másik fejéhez: „Azért nem hívtalak, mert te sem hívsz”. Máris kész egy játszma helyzet. Ismerős és mindennapi problémák. De jó hír, hogy van megoldás. A szeretetnyelv a közvetlen járat a Mars dobozai és a Vénusz gombolyagjai között. Egy kódfeltörő és fordító program, ami a saját anyanyelvünkön is elérhető. Ha tudjuk, hogy a szeretetnyelv melyik nyelvjárását beszéljük, és melyiket a másik fél, esélyünk van kigolyózni a játszmákat és a felesleges frusztrációt az életünkből, kommunikációnkból.

Másfél nap alatt ténylegesen hasznos és értékes információkat kaptunk saját magunkról, helyzetekről és hétköznapi szituációk lehetséges kimeneteléről, miközben egy közös élménnyel gazdagodtunk, nevetve olykor magunkra, olykor másokra ismertünk, problémákat fedeztünk fel és oldottunk meg. Egy ilyen, igazán hasznos hétvége után mi mást is lehetne mondani: várjuk a folytatást.